Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai egyaránt, bőven. És ez így is van rendjén, hiszen senki sem tökéletes. Nem is szeretnék erről rizsázni, csak az általam legundorítóbb tulajdonságok egyikéről terveztem írni egy pár sort. Kétszínűség. Teszem a szépet s jót, közben pedig elküldöm mindenhova, és ahol csak lehet hátbatámadom. Nagyjából erről szól. Sosem értettem meg, hogy miért jó az bárkinek, hogy olyanokkal barátkozik, beszélget, akiket nem kedvel. Akkor meg mi a francért kell ez az egész? Teljesen tisztában vagyok a ténnyel, hogy van, aki nem bír - itt a neten, és azzal is, hogy a hátam mögött mindenféle sunyi dolgot művel, amit persze nekem meg nem mondana. Nyaralni voltam. Mondjuk, hogy sokáig. És ez alatt az idő alatt nem volt semmilyen internet-hozzáférésem, így nem tudtam felmenni az oldalamra, bármennyire szerettem volna. Szóval nyugodtan, nem törődve azzal, hogy vajon mi zajlhat az oldalon igyekeztem a mindennapjaimat eltölteni, ami azért nem mindig volt könnyű, hiszen akkor is ott motoszkált néha-néha a fejemben. És nem véletlen. Amikor hazaértem ugyanis szembesültem a ténnyel, hogy volt aki visszaélt a helyzettel, és nyugodtan hírdetgetett a cset(ek)ben, és próbálta szétszedni a látogatókat is. És úgy tűnik, sikerrel. Arról is tudomást szereztem, hogy amíg nem voltam, mindenfélét hordtak össze rólam. Kellemes, nem? :) És ugyan miért? Azért, mert megvédtem valakit, akinek mondhatni elég súlyos előélete van itt a neten, de kivételesen nem ő kezdte a balhét? Végülis tényleg.. ha valaki hibázik, utána nyugodtan balhézzunk, és varrjunk mindent a nyakába, mert miért ne. És aki mellé áll, az rossz, mert nem csatlakozik be ebbe a balhégenerálásba? Ha ez így van, akkor én ebből inkább nem kérek. :) 

Már ígértem, hogy leírom, hogy mi is van pontosan a másik oldalammal, de csak most jutottam el odáig (értem haza, és szedtem össze magam), hogy ezt meg is tegyem. Szóval az az igazság, hogy úgy érzem, hogy oldal most totál befuccsolt. Már régóta éreztem, hogy ez már nem az az igazi, szívből jövő szerkesztés ott, amit csinálok, inkább mindig csak a kényszer hajtott, hogy akarom, akarom, akarom, közben pedig talán nem is annyira akarom. Egész egyszerűen kiveszett belőlem az a motiváció, ami a kezdetekkor bennem volt. Már nem nyújt olyan nagy segítséget az oldal, amilyet mindig is szerettem volna adni, és ez nagyon bánt. És el is vette minden kedvemet attól, hogy tovább folytassam. Mert mégis mi értelme? Én nagyon jól érzem magam a bazinagy dizik, és stb világában, de az az igazság, hogy ezzel nem sokan vannak már így, legalábbis nálunk. Kifogytam az ötletekből, hogy mivel dobjam fel a lapot, és amúgy is tényleg úgy tűnik, meg azt érzem, hogy nem is igazán számít, hiszen nem sokan használtok fel bármit is, amit felrakok rá. 
A portálépítés az egyetlen téma, amit sohasem fogok megunni, és legszívesebben csinálnék bármikor - ha látnám értelmét. Komolyan, csak annyit kérek, hogy aki szereti az oldalt, vagy tud mondani bármilyen ötletet, hogy mit csináljak, mit rakjak fel, vagy bármit, amivel segíthetnék, akkor kérlek mondjátok el. Nagyon nagy segítségre van szükségem, hogy újra találjak valamit, ami motiválna, hogy folytassam az oldalt, és ami egyedül motiválhat, az az, hogy nektek hasznos, amit csinálok, és ezt jelzitek is felém. Szóval kérlek, segítsetek nekem ebben! Ezt bárhol megtehetitek, ezen az oldalon, vagy ott, a lényeg, hogy legyen valami nyoma, hogy érdekel még titeket az oldal, mert én már tényleg úgy látom, hogy nem.. sajnos :( Pedig szívem-lelkem benne van.. :/ :(

A legtöbb emberazért jár az állatkertbe, hogy megcsodálja az ott lévő, mindenféle egzotikus állatot, és jól érezze magát. Hát, én nem ezért megyek oda, ugyanis én 'dolgozni' megyek. Ennek már a gondolata is elsorvaszt. Ez a munka valami rettenet. Felvázolnám a munkafolyamatot: Ácsorogj X órát (kb. 6-8, ha szerencséd csak 4-et - de nincs), és ellenőrizd a 10 percenként érkező 1-2 család, látogató által vásárolt jegyet, hogy még véletlenül se osonhasson be valaki jegy nélkül. Ezt csak fokozza, hogy a bejáratnál eltöltött idő alatt még csak véletlenül az ajtónak támaszkodni sem lehet, nemhogy esetleg leülni. Amikor először ott jártam, még nem gondoltam, hogy ez a meló ennyire unalmas és szar lehet. Pedig tényleg az. Forgalmasabb napokon, mint pl. gyereknap tényleg van ennek értelme, amúgy viszont szerintem semmi, de hát ezért fizetnék, szóval csak fogd be a szád, és örülj, hogy egyáltalán van meló. Éljen. Szóval ez minden mai programomat felborított, kíváncsian várom, hogy meddig kell ott ácsorognom. :) Már alig várom...:))

Az egész tulajdonképpen 4-én kezdődött, de én csak a 7.-től szeretnék beszámolni. A 7. előtti pár napban ugyanis a családdal nyaraltunk a balaton parton, és már alig vártam, hogy 7-én reggel felkeljek, és meghalljam a barátom érkezését. Vele indultunk ugyanis tovább, Erdélybe. :) Eredetileg az émi táborba indultunk, de oda több, mint 14 óra lett volna az út, így aznap inkább nem utaztunk odáig, Bánffyhunyad környékén szálltunk meg. A faluban épp egy néptánc tábor volt (a barátom is táncol), így nem bánkódott nagyon, hogy nem mentünk tovább, nagyon jól éreztük magunkat ott is. Másnap aztán reggel tovább indultunk, de előtte még megnéztük a falutól nem messze lévő vízesést. Nagyon szép volt. Innen aztán továbbindultunk, Ditróba. 

Nos, hát ez a pillanat is elérkezett hát. Ezúton is köszöntök mindenkit itt az oldalon. Engem már sokan ismertek, nikkii* vagyok, igen, a nikkiiworld-ről. Talán meglepődtetek egy picit, hogy engem itt láttok, sőt, még talán egy kicsit magam is meglepődök rajta. Az oldalt több okból is hoztam létre, egyrészt, mert szerettem volna valahol írni személyesebb dolgokról is, másrészt pedig, mert már nem látom értelmét az nw-nek. De erről majd később. Szóval. Az oldalt éjjel regisztráltam be, de szerintem a nevén többet gondolkoztam, mint amennyit dolgoztam rajta eddig. Egyszerűen borzasztó volt, hogy nem volt semmi ötletem, de mondjuk egész este elég lehangolt állapotban voltam, így csoda, hogy volt egyáltalán kedvem létrehozni az oldalt. A design elég egyszerű lett, de szándékosan, mert még ahhoz is lusta voltam, hogy bármit is csináljak photoshopban, így csak egy kis színezés került a képekre, semmi felirat, ahhoz már tényleg teljesen agyhalott voltam. Meg vagyok is, még egy kicsit. Kivételesen egyáltalán nem akartam hangsúlyt fektetni rá, ez a másik magyarázata, hogy miért lett egyszerű. Nos nem akarok itt órákig papolni ebben a bejegyzésben. Az oldalon cikkek lesznek, főként tippek a weblapszerkesztéshez, aztán meg még ki tudja milyen dolgokhoz. Még magam sem tudom teljesen, hogy mit akarok felrakni, de majd eldől az is. Hamarosan írok még egy élménybeszámolót a nyaralásról, majd arról is, hogy hogy is állok az nw-vel éppen, mi nyomja a szívem már régóta.